Pilisjászfalu


PILISJÁSZFALU

www.pilisjaszfalu.hu


Pilisjászfalu rövid története, címere

A település megközelítőleg a földrajzi szélesség 47-39-17 és a földrajzi hosszúság 18-47-43 fekszik: ezek ugyanis a jelenlegi Községháza bemért koordinátái. A Kenyérmezői-patak völgyében, a Pilis hegység lábánál, Piliscsabától északnyugatra található Pilisjászfalu község, Pest megye és Komárom-Esztergom megye határán, a 10-es főközlekedési út mentén. A Budapest – Esztergom vasútvonal szintén összeköti a falut a környező városokkal.

A település határain belül az alföldi és a középhegységi felszíni formák egyaránt fellelhetők. Az emelkedő dolomitrétegekkel váltakozó un. dachsteini mészkőrögök változatossá teszik a tájat. A dombokon barna erdőtalajok, a lábaknál homoktalajok, a völgyek helyenként pangóvizes területein öntéstalajok alakultak ki, ahol az első katonai térképek mocsaras területeket jelöltek. A Kis- és a Nagy-Somlyó jelenleg is feltárás alatt lévő barlangjai gazdag kalcitkristály lelőhelyek. A Kenyérmezői-patak mentén mocsári és lápnövényzetet találunk.

A falu közigazgatási területének valaha kétharmadát borító erdők csökkenésével egyenes arányban nőtt a szántók ill. beépített területek aránya. A természetes növénytakarót azonban a mészkőbányászat utóbbi százötven éve is pusztította, maradandó sebeket ütve a hegyek oldalában. A megmaradt erdők állandó és kedvelt helye a fácánoknak, vaddisznóknak, őzeknek.

A vasútépítés 1894. évi munkálatai során honfoglalás kori köznépi temetőt találtak a Kis-Somlyó oldalában. A leletanyag Vásárhelyi Géza tinnyei birtokos gyűjteményébe került, később azonban megsemmisült. Régészeti ásatások folytán az i.sz. I.-III. századból római kori villa épületmaradványait tárták fel. Az 1970-es években III. századi cserépedény töredékeket találtak a régészek. A falu területén előkerült leletek egy töredékét régészeti kiállítás mutatja be 2000. augusztus 18-tól az általános iskola épületében.

A jász ősök 1239 körül, a tatárok által megveretve érkeztek az országba. IV. Béla király telepítette le őket a Duna-Tisza közére, de a kunokhoz hasonló, azonos jogokat csak 1323-ban Károly Róbert királytól kaptak. “Mi -Károly Róbert Isten Kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Kunország, Bulgária Krisztushoz leghűségesebb Királya hű szolgálatukért Örök adományul adjuk a Jászoknak e földet hogy királyukat vitézül védelmezzék és szaporodjanak ezen a földön . Daban horz”

A pilisi jászok első említése (“…ac Chywach Jazones circa Chabam commorantes…”) 1325-bol való. Pilisjászfalu, mely nevében végig megőrizte iráni-oszét eredetét, azonban még valamiről nevezetes: egy 1422-es okiratról, mely hátoldalán -a máig egyedülálló- jász szójegyzéket tartalmazza. A (feltehetően) székes Fehérvárról pilis Jászfaluba induló küldöttség kaphatta a szótárt, hogy meg tudja magát értetni a király jász testőreivel. A letelepített jászok faluja a török alatt lakatlan területté vált, később a szomszédos Tinnye és Úny községek földjeivel együtt a Buda visszafoglalásában vitézkedő Miskey család birtokába került. Az 1870-es években lakóinak száma 226 fő, akik közül 146 római katolikus, 80 helvét vallású. A nagybirtok ezen a területen nem volt jelentős. A második világháborút követő első szövetkezetesítés kampányai viszonylag érintetlenül hagyták a vidéket. 1948-ban Pilishegyi Állami Gazdaság néven megalakították a gyenge termőhelyi adottságú állami területek művelését összefogó üzemet. Az állami gazdaság az 1970-es években Piliscsaba-Jászfalu akkori lakosságához képest nagyarányú betelepítést végzett. Nyírségi, hajdúsági családok érkeztek a gazdaságban való munkavállalás lehetősége miatt. Mint a település egyetlen nagyüzeme hozzájárult az óvoda, az orvosi rendelő, a négyosztályos általános iskola építéséhez. Sajnos a települést összevonások következtében Tinnyével együtt Piliscsabához csatolták. Fejlődése lelassult, pl. 1965-ben az országban az utolsók között építették ki a villanyhálózatot. A terület fejlesztési lehetősége – az érvényben lévő rendeletek alapján – minimális volt.

Az 1994. február 12-én megtartott választások alkalmával a helyi választók 86 %-a szavazott a Piliscsabától történő leválásra. Ennek eredményeként a köztársasági elnök 1994. augusztus 25-én Piliscsaba-Jászfalut Pilisjászfalu néven önálló településsé nyilvánította. A lakosság lélekszáma 2004-re meghaladta az 1350 főt. Az itt élők jelentős része Budapestre jár dolgozni. Önkormányzatunk célja az, hogy a lakosság 30-40 %-ának tudjanak a jövőben a helyi ipar és szolgáltatás fejlesztésével munkalehetőséget biztosítani.

https://static.panoramio.com.storage.googleapis.com/photos/original/40016970.jpg

Infrastruktúra: A község villany-, víz-, gáz-, csatorna-, telefon-, és kábel TV hálózattal ellátott. Jelenleg már több mint 70 vállalkozás jelzi, hogy a településen kialakult egy olyan gazdasági tevékenységet végző réteg, amely a helyi adottságok mellett a különböző területeken a környező települések részére is végez szolgáltatásokat.A település lakói a környezet értékeinek megóvását, gondozását egyik fontos feladatuknak tekintik.

A község életében egyre nagyobb szerepe van a helyi civil szerveződéseknek – Nyugdíjasok Egyesülete /1994/, Faluvédők Egyesülete /1995/, Polgári Kör /1996/, Hagyományőrző Egyesület /1998/, Szövetség Pilisjászfaluért /2000/, Pilisjászfalui Tájvédelmi Közhasznú Egyesület /2000/, Pilisjászfalui Polgárőr Egyesület /2003/ – , melyek ápolják a falu jeles lakóinak emlékét, összefogják a fiatalságot és az időseket, vagy őrzik a rég elfeledettnek hitt hagyományokat.

Pilisjaszfalu címerTelepüléscímerek tervezésekor egyik fo szempontnak tartom, hogy a címerben megjelenjen olyan motívum is, mely a fellelhető legkorábbi helytörténeti emléket idézi. Fontosnak tartom ezt azért, mert a múlt nem mögöttünk van elfeledve, hanem jelenünk a múltra épül. Úgy értsem, a címernek tükröznie kell ezt a felfogást, biztosítva egyúttal annak lehetőségét is, hogy a község -de mondhatunk közösséget is- címerének elemei felkeltsék a jövő nemzedékek érdeklődését is a település múltja iránt. A mindenkori jelennek az építése, a közösségi együvé tartozás érzésének fenntartása ugyanis nem lehetséges a múlt történelmi hagyományainak tisztelete nélkül. Pilisjászfalu 1995-ben fogja ünnepelni 670-edik születésnapját. Ez egy jelképes kormeghatározás, azon praktikus megoldás folytán, hogy visszakeressük a legkorábbi datálható emléket, mely a településhez kapcsolható. Jászfalu nevét Pilis megyéből Csánki Dezső szerint 1447-bol említik. Gyárfás István azonban még korábbi adatot közöl kutatásaiban: a községet 1325 előtt kaphatták a jászok királyi adományul. A Monumenta Ecclesiae Strigoniensis címu mu 1325-ös latin szöveget idéz: -Yazones circa Chabam commorantes-, azaz -a Csaba környékén tartózkodó jászokat-. Ez az év számítható tehát legkorábbi emléknek, így a címer tervezésekor is ehhez az időszakhoz tértem vissza. Ekkor Károly Róbert ül a magyar trónon, az Árpád-házi királyokat követő első Anjou-király. Ezt a kort jelzi a címerben megjelenő heraldikai liliom, amely az Anjouknak is jelvényük volt.

A pajzsokon a kettőskerészt – mint apostoli kereszt- a katolikus egyházat képviseli. Fodor Ferenc -A jászság életrajza- című könyvében, a jászok társadalmát elemző fejezetében fejti ki a katolikus hitnek a jászok identitására, etnikai közösségként való fennmaradására kifejtett hatását, befolyását. A katolikus hit ugyanolyan fontos szerepet jelentett, mint a redempcióval előállt jogi státusz. A címer keresztje ezenkívül szimbolizálja a helyi és az egész pilisi egyházi múltat, az egykori, közeli pilisi apátságtól kezdve -Jászfalu egyházi birtokviszonyain keresztül- máig, a Pázmány Péter Hittudományi Főiskola itteni kollégiumáig. A kereszt, mint államszimbólum utal még a liliom-idézte korra is, az akkori királyságra, amikor a jászok a testorség embereit is adták. Bár az Anjoukkal megjelenik a liliomos, vörös-ezüst sávos címer, tudatosan használták tovább a kettos keresztet is, a királyi hatalom rangjának jelzésére. Károly Róbert pecsétjének hátlapján kettos keresztes pajzs van, melyen a kereszt alsó szára, háromfelé ágazva, szegvégben végzodik. Ebben a formában jelenik meg a településcímerben is.

A jászokat, kikrol a község a nevét is kapta, a címerben a legismertebb, legelterjedtebb jász motívum, a jászkürt képviseli, valamint a kék-ezüst színpár, mely a kék-fehér heraldikai megfelelője. A címerterven a jászkürt mellett megjelenik a csillagfej buzogány is. Ennek régészeti és néprajzi párhuzamait Szabó László dolgozta fel és tárta fel előadásában, az 1988-ban Szolnokon rendezett, -A jászság kutatása- címu nemzetközi konferencián. A buzogány jellemző könnyűlovassági fegyvere volt a három rokon népnek, a jászoknak, oszétoknak és kunoknak. Funkciója az idő folyamán fokozatosan változott, de fennmaradt korunkig. A harcosok fegyvere később a pásztorkodással foglalkozó jászok kezében a farkasok és más nyájat támadó vadak elleni védekezés eszközeként szolgált. Különböző formai változásokon keresztül a múlt század végén Herman Ottó pásztorbotként találkozott vele, századunk húszas éveiben pedig már legénybotként maradt fenn.

A címer hármashalma a község földrajzi adottságait mutatja, a Kis- és Nagy-Somlyót, valamit a középütt elhelyezkedő magaslatot. A hármashalom nem csak államcímerünk sajátja, kezdettol kezdve eleme a heraldikának. Jelentősége a számmisztikához kapcsolódik, miként a címertanban gyakori hármas motívum-együttesek, hármas pajzsosztások is. A három az egyik legfontosabb szakrális szám. Ég és Föld egyesüléséből létrejön az Ember, ezzel válva teljessé az isteni megnyilvánulás. Két emberből lesz a harmadik, aki fölébe no a másik kettőnek /a hármashalmok középső eleme mindig magasabb a szélsőknél/. A három tehát totalitást, az isteni rendet, a tökéletességet, az Isten – Ember – Világmindenség rendjét szimbolizálja. A legismertebb hármasok: apa-anya-gyermek, múlt-jelen-jövő, a Szentháromság (Atya-Fiú-Szentlélek), a három isteni erény, Krisztus (mint király-pap-tanító). A mítoszoknak, mágikus népi eljárásoknak, meséknek is alapszáma a három: így van három kívánság, három élet, három árva testvér, három próba, s a köznyelvben is három a magyar igazság.

Mindezeket a jelentéseket is hordozza a címerben a hármashalom. A hegynek önmagában is sajátos szimbolikája van. A hegyek égbe törő látványából, valamint feltételezett központi helyzetéből adódóan Ég és Föld találkozási pontjaként Isten lakhelye. Ennek a mitikus felfogásnak az eredményeként alakult ki minden népnél a szent hegy mítosza, hasonlóan a keresztény felfogás Golgotájához, melyen Krisztus keresztje áll.

A hármas halomhoz kapcsolódik tulajdonképpen a címer egy másik eleme, az erdőségekre jellemző tölgy, mely tölgyfalevél, illetve címertartóként tölgyfaág alakjában látható. A sisakdíszként szereplő tölgyfalevelet két szarvasagancs kíséri (a címernek nem ez a változata valósult meg – K.L.), jelezve, hogy a pilisi erdőségek mindig gazdag vadászterületek voltak, kedvelt környezete a vadászni szerető királyoknak is. A tölgy egyébként szorosan kapcsolatos az európai népek természetvallásos mítoszaival és muvelodésével. Szent faként való tisztelete miatt válhatott később komoly jelképpé, koszorúvá, a latinoknál koronává. Innen került a heraldika kedvelt növényi motívumainak sorába is.

A címertervekben megjelenő heraldikai mázak -a fémek és színek- a címertan szabályainak megfeleloen kerültek alkalmazásra. Mint minden kultúra, a heraldika is a kozmikus világhoz kapcsolja a színeket. Ennek megfelelően a címerekben szereplő színek szimbolikus jelentéstartalma a következő. Fémek tekintetében az arany /Nap/: értelem, ész, tekintély, hit, erkölcsösség, erény. Az ezüst /Hold/: bölcsesség, tisztaság, ártatlanság, szemérmesség. Színek tekintetében a vörös /Mars/: hazaszeretet, önfeláldozás, tenni akarás, nagylelkűség. A kék /Jupiter/: elvhűség, állhatatosság, bizalom, ellenálló képesség. A zöld /Vénusz/: szabadság, szeretet, remény, boldogság, szépség, egészség.

E gondolatok jegyében készítettem Pilisjászfalu címerterveit, s ajánlom azokat szeretettel a képviselő-testület figyelmébe. Célom volt, hogy olyan címert alkossak, mely a címerválasztást követően értékes jelképként élhet tovább a község életében, jelképezve annak közösségét, s a múlt tiszteletével építkező, értékmentő, a településért tenni akaró minden polgárát.

Pilisjászfalu község címere

Álló, hegyes talpú pajzs kékkel és ezüsttel hasított mezejében alulról a pajzs tetejéig betolt, homorúan íves oldalú vörös ék. A vörös mező alján zöld hármas halom, felette lebegő arany heraldikai liliom. A jobb oldali, kék mezőben lebegő, állított, csillag fejű buzogány ezüsttel, melynek nyelét részben takarja az előtte keresztbe tett, balra fordított lebegő arany jászkürt. A bal oldali, ezüst mezőben lebegő, ívesen kiszélesedő szárú, aljában szegvégű vörös kettős kereszt.

A pajzsot két oldalról egy-egy, szárukon alul keresztbe tett, arany makktermésű zöld tölgyfaág övezi.

A címerpajzs felett lebegő, hármas tagolású, fecskefarok-végződésű, íves arany szalag középső mezejében feketével nagybetűs PILISJÁSZFALU településnév.

 

http://pilisjaszfalu.hu/wp-content/uploads/2013/06/BJ.jpg

Bányai József

polgármester