Tinnye
TINNYE
A község neve a honfoglalás előtt itt élt szlávoktól eredhet:
Tinnye = mocsaras hely
A falu a honfoglalás után az ország központi részéhez tartozott. Az előkerült honfoglalás kori leletek a helybeli Vásárhelyi Géza gyűjteményéből kerültek a Magyar Ne mzeti Múzeum tulajdonába.
A község területén, több helyen kerülnek elő a talajból különböző földtörténeti korokból származó kövületek: kagylók, csigák, fák megkövült maradványai. Legjellemzőbb a szarmata-kor tengerében lerakódott csigák, kagylók millióiból egybeállt mészkőfajta (cerithium). Hantken Miksa, világhírű geológus a földtörténeti ősmaradványokat vizsgálva több, ált ala felfedezett kagylót, csigát Tinnyéről nevezett el. A legszebb a 13-15 cm hosszú csigakövület, a Tinnyea Vásárhelyii. A földmunkák során előkerült ősemberi kőszerszámok, bronzkori eszközök, római-, és népvándorlás-kori leletek tanúsítják, hogy szinte megszakítás nélkül emberi település volt a terület.
A középkori falu a patak mentén feküdt, központja a 13. században épült Szt. Jakab kápolna volt. Az épület átvészelte a török-kort, annak elmúltával a reformátusok használatába került. Legutóbb 2ooo-ben újították fel, láttatva az eredeti építmény megmaradt ajtó, ablak boltíveit.
Első említések
Tinnyét először 1274-ben említi oklevél, ekkor Tinnyei Miklós birtoka volt. Az oklevél fejlett föld- és szőlőművelésről ad számot. A tatárdúlás után a délkeleti részen álló hegycsúcson az Aynard lovagok várat építettek, amely rövid ideig állott. Valószínű, hogy a Páskomban lévő földvár-maradványok Árpád-kori eredetűek.
1319 előtt Moys nádor elzálogosította Tinnyét Vernelnek és fiának, budai várnagyoknak. 1319 után a terület lakatlan, a király a Hontpázmán-nembéli Kázmérnak és Andrásnak adta.
Elnéptelenedés, majd újra szárnyalás
Az Árpád-ház kihalása után a község elnéptelenedett. 1346-ban Iwandrof János és Zudor Péter birtoka, 1361-ben Magyar Pál nejének, Margitnak tulajdona. 1369-ben az óbudai apácák birtokába került. 1381 előtt a tinnyei lakosok megtagadták a tized fizetését, emiatt 3 évig kiközösítés alatt éltek, majd1384-ben 43 tinnyei lakos esküt tesz a tized fizetésére a tinnyei Szt. Jakab templomban. A nevek többsége magyar. A felsorolás bírót, esküdteket, kocsigyártót, szabót, kovácsot, takácsot említ.
Tinnye 1541-ben került török kézre. A végvidéknek számító környék lakói a különböző hadak sanyargatásai elől elmenekültek, a falu elnéptelenedett. Majd fokozatosan indult meg a visszatelepülés. Az apácák tulajdonjogukat a török uralom alatt is fenntartották, de közben a Hagymássy, majd az Eölbey családok is rendelkeztek birtokkal. 1663-tól folyamatos a református lelkészek névsora. Tinnye 1715-ben nemes község 23 adóháztartással.
A lakosság létszáma rohamosan emelkedett. 1825-re a létszám l364 főre gyarapodott.
Közbirtokos családok
Beházasodások révén a legfontosabb közbirtokos családok: Miskey, Posgay, Friebeisz, Csehfalvay, Setéth, tiborcszeghi Horváth, Simontsits, Hyros, Sántha, Privorszky, Koltay, Ocskay, Hatala, Huszár, Hegedüs, Somogyi, Párnicky, Újfalussy, Hoblik, Gajzler, Wattay, Vásárhelyi, Hantken, Szokoli, Kossuth.
A XIX. század folyamán a közbirtokos családok mintegy 30, főként klasszicista stílusú kúriát építettek. Közülük több ma is áll, de tulajdonosaik nem képesek helyreállítani, állagukat megóvni.
A közbirtokosság tagjai közül többen országos jelentőségű ügyekben is tevékenyen működtek közre. Így Simontsits János, mint Pest megye alispánja Fáy András barátjaként részt vett a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, és a Nemzeti Színház alapításában és működtetésében.
A közbirtokosság legnevezetesebb tagja Kossuth Lajos, aki 1842-46-ig családjával lakott itt. 60 holdnyi birtokot és lakóházat vásárolt itt, hogy a jó levegőn tüdejét gyógyítsa, s hogy Pest megyei birtokkal rendelkezvén a megye követe lehessen. Az ország több vezető politikusa kereste fel tinnyei otthonában.
Kossuth Lajost a tinnyei nép megőrizte emlékezetében. Szokoli Viktor író 1883-ban gyűjtést szervezett emlékoszlop állítására. A „Kossuth-házat” 1986-88-ban új tulajdonosa felújíttatta. A ház előtt álló emlékoszlopnál tisztelegnek a környék lakói március 15-én a szabadságharc és Kossuth emléke előt t.
A XVIII. század óta a lakosság három felekezethez tartozik. Pl. 1829-ben 820 római katolikus, 443 református, 271 zsidó vallású lakost tartanak nyilván. 1735-től működik katolikus és református iskola. 1780-90-ben épült a római katolikus templom copf stílusban. Az 1820-as években Landherr András által épített klasszicizáló stílusú zsinagóga a második világháborúban megsérült, ma raktárnak használják. A zsidó lakosok nagy része a XIX. század végén elköltözött, a háború idején 71 elhurcolt személyből egy fő tért vissza.
Templom
A település jelentős emléke a késői barokk, Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus templom. A homlokzati tornyos templom végleges formáját a XVIII. század végén nyerte el.
Tornyát ívelt sisak fedi. Karzata fa oszlopokon nyugszik, főoltárán Szent Annát és a gyermek Jézust ábrázoló oltárkép látható. A templom mellett Nepomuki Szent János szobra áll, 1828-ban készült. Középkori eredetű református temploma többször átépült, bővítése során kapta meg mai formáját. 2002-ben felújították.
A községben még felismerhető néhány szép arányú udvarház, volt nemesi kúria, de a Setét családnak ma már csak a sírboltja létezik a református temetőben.
1870 óta számos egyesület működött: tűzoltó, takarék, gazda műkedvelő egyesületek, Hangya szövetkezet. Működésük pezsgő gazdasági, társadalmi, kulturális életet eredményezett a kis településen. A XX. Század első felében köves utak, árkok, hidak, Népház épültek, bevezették a villanyt, országos vásárokat tartottak.
A második világháború nagy pusztítást végzett. Több kisebb csata, rendszeres bombázások voltak, a terület többször cserélt gazdát.
Az 1950 óta működő Kossuth, majd Új Élet Termelőszövetkezet 1975-ben beolvadt a töki Egyetértés MGTSZ-be.
Önállóság
1970-90-ig Tinnye Piliscsaba társközsége volt, majd 1990-ben önállósult.
Az 1990-es években a település egész területén kiépítették a teljes közműhálózatot. Az utak aszfaltozása, felújítása azóta is folyik.
A XIX-XX. század fordulója óta jelentős a népmozgás. A fiatalok munkalehetőséget keresve kötöznek a környék nagyobb településeire. Helyükre az ország minden részéből, de főleg a fővárosból folyik a beköltözés. 1999 óta Tinnye határában is lakóparkok épülnek.
Az 1990-es rendszerváltás idején sorra alakultak a pártok helyi szervezetei, melyek lassan elsorvadtak, ugyanakkor több civil szervezet alakult, és működik több-kevesebb aktivitással.
Nagy Jenő
polgármester