Budajenő


BUDAJENŐ

www.budajeno.hu


A Hild János-díjas település Budajenő község a Zsámbéki- medence keleti részén, a Budai hegység nyugati lábánál, Budapest vonzáskörzetében, a fővárostól kb. 20 km-re -1241 ha-nyi területen- fekszik. Külterületének több mint fele (528 ha) tölgy- és gyertyános erdő, mely a Budai Tájvédelmi Körzet természetvédelem alatt álló területéhez tartozik. A külterület másik jellegzetessége a közel 134 hektáros szőlőültetvény, melyet ma már a töki székhelyű Nyakashegy Pincészet művel. A terület régóta lakott, a legkorábbi leletek 3500 évesek, közép bronzkori telbudajeno3epülés nyomait mutatják. További régészeti lelőhelyeken szkíta, római, honfoglalás- kori emlékek kerültek elő. Az Árpád-korban a település a Telki központú bencés rendi apátsághoz tartozott, melynek alapítása 1198 előtt történt.

Budajenőn e korszak épített örökségeként megmaradt a Kálvária-dombon a XIV. sz-i kis templom, e körül helyezkedett el a török időkben elpusztult középkori település. A török uralom megszűnését követően 1703-ban a bécsi skót bencéseké lett az apátság és a hozzá tartozó birtok. Ez fordulatot jelentett Budajenő történetében. budajeno1A skót bencések Budajenőt tették meg központjukká, és haladéktalanul megkezdték a benépesítést német telepesekkel. A bencések jelenléte Budajenőn – a XIX. sz. végéig – az egyházi és világi építkezések igen dinamikus korszakát, Budajenő fénykorát jelentették. A 700-800 fős település új helyen, a völgyben, a Budajenői patak két partján, a szomszédos dombokra kissé felkúszva alakult ki. A módosabb porták és a bencések rendháza a hozzá tartozó épületekkel, a díszkerttel, és az uradalmi majorsági épületekkel a mai Fő utca mentén épültek. budajeno2

A „Templom” (mai Kossuth Lajos) utca egykori nevét 1756-ban épült barokk stílusú templomról kapta. Budajenő meghatározó építészeti emléke még a jelentős szőlőkultúrára utaló XIX. sz-i pincesor, valamint az egykori uradalomhoz tartozó magtár. A bencések távozása után, majd a II. világháború idején pusztulásnak indult számos épület. A háborút követően a német lakosság kitelepítése, a székelyek betelepítése jelentett újabb fordulatot a népesség és kultúra alakulásában. A szocializmus éveiben a fejlődés-átépítés elkerülte a falut, így egészen az 1990-es évekig Budajenő maradt ami volt: „csendes kis község” a főváros közelében.

Bár Budajenő a budapesti agglomerációhoz tartozó település, a tudatos településfejlesztés ellenére a lakosság száma közelít a 2000 főhöz. Az ipari, kereskedelmi, szállítmányozási gigaberuházásokat nem engedte be a településre. Ma az újabb lakóterületi fejlesztések a település szélein, a történeti településközpontot érintetlenül hagyva történnek. A központban a minőségi fejlesztés a cél, azaz a meglévő hagyományos településkép és épületállomány megóvása, fényének visszaállítása. Budajenőt az országos átlagot messze meghaladó számú, impozáns műemlék és helyi védettség alá eső emlék, a XVII-XIX. sz-ban kialakult településszerkezetben megmaradt lakóházak, pincék a kialakult állapothoz harmonikusan igazodó újabb építmények teszik hangulatossá, vonzóvá. A Magyar Urbanisztikai Társaság Elnöksége az idén 34. alkalommal ítélte oda a települési Hild János-Díjat, mely a településfejlesztés és a településrendezés legrangosabb szakmai kitüntetése. 2014. évben Hild János-díjat adományozott Budajenő településnek. A díj a település egészének hosszú távú, célszerű stratégia alapján megvalósuló, fenntartható fejlődéséhez alkalmazkodó pozitív változását ismeri el. A díj küldetése, olyan településeket állítson példaként, amelyek össze tudják egyeztetni a ma követelményeit a holnap igényeivel. Ez a magas szakmai elismerés az önkormányzati vezetés, a hivatal és a településfejlesztésért dolgozók céltudatos, áldozatos, fáradhatatlan tevékenységének eredménye.

budajeno-polg

Budai István
polgármester